Az óriáspandák igazából fekete-fehér foltos medvék. Kína bambuszerdeiben, a ködös, esős hegyek vadonjaiban találkozhatunk velük.
A pandák rengeteg sok bambuszt esznek. Naponta 40 kilót is akár, attól függően, hogy milyen fajta bambuszt találnak.
Járni, mászni és úszni is tudnak. Egyedi, elülső mancsaik vannak megnagyobbodott csuklócsontokkal. Ez segít nekik megfogni és megtartani a bambuszt.
Általában meglehetősen csendesek a bambuszerdőkben, de néha csipogó, ugató, vinnyogó vagy akár búgó hangokat is kiadnak.
A pandák otthona az esős és hűvös bambuszerdő. Általában nincs menedékük, de ha túl hideg az idő, akkor egy barlangban vagy egy odvas fában húzódnak meg.
A pandáknak sok bambuszra van szükségük, viszont a bambusz nagyon lassan nő. De semmi ok a búsulásra! A kutatók segítenek, hogy a pandák mindig elegendő mennyiségű bambuszt kapjanak a fennmaradáshoz.
Napi 10-16 órát töltenek evéssel és bambuszkereséssel.
Akár szaglással is tudnak kommunikálni. Az élőhelyükön például ezt szagjelzéssel teszik.
A pandák nem szokták megválogatni, hol alszanak – akár a bambuszos erdő talaján is elszundikálnak.

A levelibékák a világ minden táján, erdőkben és dzsungelekben is élnek. De a legtöbb fajta az Amazonas esőerdeiben található.
Húst esznek... mert a bogarak is egyfajta húsforrás. Hosszú, ragadós nyelvükkel eszik a bogarakat, a hangyáktól egészen a legyekig.
Ők a legjobb ugrálók a környéken! Nem töltenek sok időt a földön, hiszen fáról fára ugrálnak.
A levelibékák nem csak krákognak! Énekelnek, sziszegnek, ugatnak, bégetnek, sőt akár még a harang kongását is utánozni tudják.
Nagyon kötődnek az otthonunknak nevezett fákhoz. Minden idejüket bogárevéssel töltik a fákon, távol a ragadozóktól.
Ugyan nem veszélyeztetettek, de minél több fát vágunk ki, annál kevesebb otthonuk lesz. Védjük a fákat, hogy megvédjük a békákat!
Ha legközelebb látsz egy fát... nézz fel a tetejére! Lehet, hogy épp megpillantasz egy ugrándozó békát.
Egy levelibéka kevesebb, mint 1 másodperc alatt képes elkapni és megenni egy bogarat. Ez gyorsabb, mint amit a szemünk lát.
Egész éjjel tudnak dalolászni. Méghozzá nagyon hangosan... pont amikor aludnánk.
Egyes levelibékák képesek megváltoztatni a színüket, hogy úgy nézzenek ki, mint a fakéreg. Így a ragadozók nehezen találják meg őket.

A fekete párducok a meleg, trópusi esőerdőket szeretik, így főként Dél- és Délkelet-Ázsiában élnek.
A párducok húsevők. Leginkább szarvasokat, vaddisznókat, antilopokat és majmokat esznek.
A leggyorsabb nagymacskák közé tartoznak. Ráadásul ravaszak is: zsákmányukhoz éjszaka lopakodnak oda, hiszen sötét bundájukat kevésbé látni este.
Üvölteni szoktak, de szagjelzéssel is kommunikálnak.
Kiválóan tudnak mászni. Éjszaka vadásznak, nappal pedig egész végig a fákon alszanak.
A fekete párducok már jó ideje veszélyeztetettek. Ennek oka az élőhelyük elvesztése.
Gyönyörű, erős, éjszakai és magányos állatok.
A párducok valójában sötét színű leopárdok vagy jaguárok. Bár nehéz észrevenni, de bundájuk foltos.
Ők a legnagyobb macskák, amik rendszeresen másznak fára. Olyan gyorsan tudnak fára mászni, mint amilyen gyorsan futni.
A párducoknak nagyszerű a látásuk. Hétszer jobb, mint az embereké.

A pingvinek röpképtelen madarak, és a világ déli felén – az Antarktiszon, Ausztráliában, Új-Zélandon, Chilében, Argentínában és Dél-Afrikában – élnek.
Világítórákot, tintahalat és a vízfelszín közelében lévő halakat esznek, és képesek úszás közben egészben lenyelni a táplálékot.
Kiválóan úsznak. Havon és jégen is tudnak csúszkálni, a szárazföldön pedig tipegni és ugrálni. Ahhoz pedig, hogy felmelegedjenek, csoportokba húzódnak össze.
A pingvinek társas lények, és nagyon beszédesek. Sőt vitatkoznak is! Különböző hangokat adnak ki párzás vagy harc közben, vagy amikor egymásra találnak.
Kolóniákban élnek, amik akár egymillió pingvint is befogadhatnak. Egyesek sziklából raknak fészket, a tojásról pedig mindkét szülő felváltva gondoskodik.
A legveszélyeztetettebb tengeri madarak közé tartoznak. Az éghajlatváltozás miatt olvadó jég és a turisták által terjesztett betegségek nagy veszélyt jelentenek rájuk.
A szárnyaikat használják úszáshoz, így nagyon gyorsan tudnak „repülni” a vízben. Viszont ügyelnünk kell arra, hogy az éghajlatváltozás ne tegyen kárt az otthonukban.
Köztudott, hogy a pingvinek köveket nyelnek le, hogy segítsék a csontok és kagylók őrlését a gyomrukban.
A pingvinek hangjai nagyon egyediek, ami segíti őket, hogy felismerjék egymást.

A vízilovak a napjuk nagy részét folyókban és patakokban töltik Afrikában. A nevük is innen ered: vízi-ló. Egyszerűen imádják a vizet!
Naponta 40 kiló füvet esznek meg, ami méretükhöz képest nem is annyira sok. Súlyuk akár a 2000 kilót is elérheti.
Nappal a vízben hűsölnek, napnyugtakor pedig legelni mennek a szárazföldre. Kiszámíthatatlanok, viszont nagyon védik kicsinyeiket.
A vízilovak horkantani, morogni, huhogni és zihálni is tudnak. Sőt a vízben is képesek „beszélgetni” mély rezgéseket keltő kattogásukkal.
A napjuk nagy részét a vízben töltik, sőt még aludni is tudnak a vízben, csak levegőt venni jönnek fel anélkül, hogy felébrednének.
Nem veszélyeztetettek, de az élőhelyük elvesztése és az orvvadászat miatt sokuk ma már védett területeken él.
A vízilovak szelídnek tűnnek, de ez ne tévesszen meg senkit: amellett, hogy hangosak és hatalmasak, nagyon védik a területüket.
Amikor a szárazföldön esznek, egyenes vonalban mozognak, és akár 10 kilométert is képesek gyalogolni, hogy még több füvet találjanak.
A vízilovak nagyon hangosak. Akár olyan hangosak is lehetnek, mintha egy rockkoncerten a hangszóró mellett állnánk.
Sokat vannak a vízben, mégis védik magukat a nap ellen. A bőrük vöröses színű olajat termel, amely megvédi őket a naptól és a baktériumoktól.

Az amazonasi vagy rózsaszín folyamidelfin csak édesvízben él. Az Amazonas és az Orinoco folyó medencéjének nagy részén fordulnak elő.
A folyamidelfinek hosszú csőrüket evéshez használják. Az Amazonas mintegy 50 halfaját, köztük a piranhákat is meg tudják enni.
A hangot használják, hogy lássanak. Ezt szonárnak nevezzük, ami az úszásban és a táplálékszerzésben segít nekik.
A szonár segítségével is kommunikálnak egymással. Csaknem egy külön nyelvet beszélnek ilyenkor, amely kattogó és fütyülő hangokból áll.
A víz felszínének közelében szeretnek pihenni, így könnyebben kapnak friss levegőt.
A folyamidelfinek sajnálatosan veszélyeztetettek. Mindezért a környezetszennyezés, az élőhelyek elvesztése, az erdők kivágása és a vadászat felelős.
Az emberek az Amazonasban már nagyon régóta mesélnek a róluk történeteket. Pontosan emiatt mindent meg kell tennünk a védelmükért.
Szájukat szállításra is használják. Például ágakat hordanak a szájukban, hogy azokat ajándékba adják.
A színüket is felhasználják, hogy kifejezzék magukat. Amikor elpirulnak, még rózsaszínűbbek tudnak lenni – akárcsak mi, emberek.
A folyamidelfinek nagyon jól tudnak „utazni” az Amazonas folyóban. Amikor beköszönt az esős évszak, új folyók keletkeznek, amelyeket a rózsaszín delfinek előszeretettel vesznek igénybe, hogy lerövidítsék az útjukat.

A kisméretű Saimiri majom vagy mókusmajom Közép- és Dél-Amerika trópusi erdeiben él.
A mókusmajmok mindenevők, főként gyümölcsöket és rovarokat esznek. Viszont kedvenc táplálékuk a szöcske.
Ők bizony nagyszerű mászók. Akár két méter magasra is képesek ugrani, és a farkukat használják az egyensúlyuk megtartására.
Csoportosan élnek, akár 500 másik majommal együtt. Sipító hangokat adnak ki, és szaglással is kommunikálnak.
Olyan területeken élnek, ahol sok fa található. Ugyanis szeretnek a fák tetejének közelében élni – de nem egészen a tetején, inkább a lombkorona középső részén.
A mókusmajmok nem veszélyeztetettek, köszönhetően annak, hogy nagy csoportokban élnek, és bőséges táplálékkal rendelkeznek. Néha azonban befogják őket, és háziállatként kezdik tartani.
Szinte mindent szeretnek csinálni más majmokkal együtt. Néhányan még az űrben is jártak már. Tényleg.
Nagy csoportokban élnek, de vadászat közben szeretnek szétválni. Így egyszerre több helyen tudnak több élelmet keresni.
A mókusmajmok a saját kezükre pisilnek, hogy megjelöljék a területüket! Fúj…
Idejük 99%-át a fákon töltik. Vagyis szinte az összes idejüket.

A komodói varánuszok nagyon NAGY gyíkok, amiknek nyelvük sárga és villás. A trópusi szavannaerdőkben élnek.
Húsevők, így szinte minden húst megesznek (de tényleg MINDENT).
A komodói varánuszok igazi lopakodók. Tudnak járni, futni, úszni és fára mászni is.
Sziszegő hangokat adnak ki, ha fenyegetve érzik magukat. Néha még horkantanak vagy morognak is.
A kifejlett komodói varánuszok lyukakat vájnak a földbe, hogy azokban aludjanak, ezzel hűtik le magukat a nagy hőségben.
Napjainkban sajnos veszélyeztetettek. Legfőképpen az élőhelyük elvesztése, az orvvadászat és az éghajlatváltozás miatt.
Ők a világ legnagyobb élő gyíkjai. Nagyon veszélyes a harapásuk – úgyhogy ne merészkedjen közel hozzájuk!
Amikor fenyegetve érzi magát, a komodói varánusz akár fel is öklendezheti a gyomrában lévő táplálékot, hogy menekülés közben könnyítsen a terhén.
Angolul a komodói varánuszok igazából komodói „sárkányok”, mivel ezeknek a hüllőknek kemény bőrük, erős karmaik és éles fogaik vannak.
Éles, ívelt fogaik egészségre káros baktériumokat és mérget tartalmaznak. Vigyázzon velük!

A kecskék sziklás hegyeken, réteken, szántóföldeken és erdőkben, valamint a bozótosokban élnek. Ázsiában őshonosak, de ma már mindenütt jelen vannak.
Növényevők, így cserjéket, faágakat, leveleket, füveket, gyomokat és szőlőt esznek. A háziállatként tartott kecskék a sütőtököt és a sárgarépát is szeretik.
Nagyon mozgékonyak és nagy az alkalmazkodóképességük. Az ugrálás és úszás mellett képesek meredek hegyeket is megmászni.
Amikor különböző érzelmeket közvetítenek, akkor bégetnek. Ezenkívül horkantanak, röfögnek, hörögnek és még tüsszögnek is.
A háziasított kecskék ólakban vagy istállókban élnek. A vadkecskék barlangokban és üregekben bújnak meg, hogy biztonságban legyenek az időjárás és a ragadozók elől.
Habár a háziasított kecskék nem, a vadkecskék az élőhelyük elvesztése és a vadászat miatt veszélyeztetettnek számítanak.
A kecskék és az emberek története 10 000 évre nyúlik vissza. A túlélés kapcsán a tejet, a húst, a gyapjút és bőrt is a kecskéknek köszönhetjük.
Nagyon okosak. Hallgatnak a nevükre, és oda is jönnek, ha hívjuk őket.
A kecskék társas állatok. Ha nem találnak más kecskét, akivel együtt tölthetnék az idejüket, depressziósak lesznek.
Tüsszentéssel figyelmeztetik egymást a veszélyre.

A kakaduk elsősorban Ausztráliában, de Brazíliában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken is élnek esőerdőkben és erdővidékeken.
Mindenevők, azaz növényeket és állatokat is egyaránt fogyasztanak. De legfőképpen magvakat, dióféléket, gyümölcsöket, rovarokat és azok lárváit esznek.
Rövid lábuk és karmaik vannak, amelyek segítenek nekik az ágakra mászni. Hosszú, széles szárnyaikkal viszont gyorsan és messzire tudnak repülni.
Rikoltoznak, fütyülnek, sőt beszélnek és énekelnek is. Sikítanak, hogy figyelmeztessék a másikat, és fütyülnek, ha társaságot keresnek.
A vad kakaduk fészket raknak a fák üregeiben. A háziállatként tartott kakaduknak nagy méretük és aktivitásuk miatt nagy ketrecre is van szükségük.
A legtöbb kakadu nem veszélyeztetett, de néhány fajuk igen. Okosak és szépek, és védelemre szorulnak.
Társas lények és nagyon beszédesek. Szükségük van az interakciókra. Trükkökre is taníthatók, például képesek elismételni néhány szót!
A kakaduk megosztják egymás között a szülői feladatokat. Mindketten ráülnek a tojásra, hogy felmelegítsék azt.
Arra is képesek, hogy az egyik lábukkal megfogják a táplálékot, a másikkal pedig kis darabokat törjenek le belőle, hogy megegyék.
A kakaduk szeretnek az emberekhez bújni. Az ember mellkasára kuporodnak, fejüket pedig a vállára hajtják.

Az antilopok a hegyekben, sivatagokban vagy a szavannákon élnek. Nem számít, hogy milyen fajtájú – mind a 91 antilopfajnak van szarva.
Növényevők. Imádják a bogyós gyümölcsöket és a gyógynövényeket.
Járnak, futnak, galoppoznak és ugrálnak is mind a négy lábukat használva. Szuper gyorsak.
Mindenféle hangot ki tudnak adni, például morgást, huhogást és hortyogást is. Némelyikük sipítva horkant, ha ideges lesz.
Az antilopok a fák árnyékában pihennek, különösen ha meleg az idő. Hozzánk hasonlóan nekik is hűsölniük kell, ha túl melegük van.
91 db antilopfajt különböztetünk meg. Közülük körülbelül 25 veszélyeztetett az élőhelyük elvesztése és az orvvadászat miatt.
Éles szarvukat használják védekezésre. Emiatt legyenek óvatosak az antilopok közelében!
Az antilopok majdnem 100 km/óra sebességgel is képesek futni! Ez nagyon gyors!
Az antilopok szarvai tartósak, ellentétben a szarvasok agancsaival, amik minden évben lehullanak.
Az impala, a gazella és a gnú is mind egy antilopfaj.

A vörös macskamedvék Kelet-Himalájában élnek. Nem rokonaik az óriáspandáknak, de előbb fedezték fel őket.
Mindenevők. Ez azt jelenti, hogy növényeket és húst is esznek. Leginkább viszont a bambusz a kedvencük.
A vörös macskamedvék csuklójában van egy kis csont, amit hüvelykujjként használnak. Ez segít nekik fára mászni és bambuszt fogni.
Általában elég csendesek, de tudnak azért visítani, cincogni, sőt nyikorgó hangokat is kiadni.
Faágakon vagy a fák üregében pihennek. A farkukat takaróként szokták használni.
A vörös macskamedvék veszélyeztetettek az orvvadászat és az élőhelyük elvesztése miatt. Védelem alatt állnak, de populációjuk még mindig csökken.
Teljesen olyan hangokat adnak ki, mintha az óriáspandák rokonai lennének, de közelebbi rokonságban állnak a mosómedvékkel.
A vörös macskamedvéket sokféle névvel becézik, többek között vörös pandák, tűzrókák vagy kisebb pandák.
A vörös macskamedve arcának fehérsége nagyon rikító. Ez segíti az anyát tájékozódni a sötétben eltévedt kicsinyei után.
Amikor nagyon hidegre fordul az idő, képesek lelassítani a testük működését és téli álmot aludnak.

A fókák a sarki és trópusi vizekben egyaránt élnek, de a legtöbbjük az Északi-sarkvidék és az Antarktisz vizeiben található meg.
A halakon túl polipot, kagylót, sőt még madarakat is esznek. Messzire tudnak úszni és mélyre merülni, hogy élelmet találjanak.
A fókáknak úszásra alkalmas uszonyaik vannak, emiatt gyorsak is a vízben.
Társas állatok, és fütyülésre emlékeztető kattogó vagy trillázó hangokat adnak ki az egymással való kommunikációhoz.
Fészket vájnak a homokba vagy a hóba, hogy megszüljék kicsinyeiket. Egyes fókák a hóban is kialakítanak légzőnyílásokkal kiegészített odúkat.
Egykor majdnem a kihalás szélére kerültek az orvvadászok miatt – néhány fajuk még mindig veszélyeztetett. A legnagyobb veszélyt a halászat és a környezetszennyezés jelenti.
A fókák nemcsak aranyosak, de profi úszók is, akiket védeni kell. Élénk, vidám és okos állatok.
Vastag zsírrétegük van, ami melegen tartja őket a hideg vizekben.
A megszokott hangjukról ismerik fel a kicsinyeiket, amelyre akár még akkor is emlékeznek, ha évekig elválasztva élnek tőlük.
A halakhoz hasonlóan lekerekített lencséjű szemük van, így a vízben jobban látnak, mint a szárazföldön.

A koalák erszényes állatok, vagyis erszényben hordják a kicsinyeiket. Kelet-Ausztráliában élnek, és sokat alszanak – akár napi 22 órát is.
Eukaliptuszleveleket esznek, amik amúgy mérgezőek, és nehezen emészthetőek. Sok energiát viszont nem adnak, ezért a koaláknak sok alvásra van szükségük.
A fákon élik életüket, nem sokszor mennek le a földre. Ha mégis, akkor lassan sétálnak – hacsak nem fenyegeti őket veszély.
Nagyon meglepő módon tudnak bömbölni és morgolódni, amit nem is néznénk ki belőlük az aranyos és bújós megjelenésük miatt.
Hogy biztonságban legyenek a ragadozóktól, a koalák a fákon tartózkodnak. Rövid farkuk, ívelt hátuk és kerek fenekük pontosan illeszkedik az ágak közé.
Nagy térre van szükségük, és ha ezt nem kapják meg, akkor veszélyben érzik magukat. A felszántások és a bozóttüzek elpusztították az erdők nagy részét, amelyben élnek.
Álmatagok és nem éppen a legokosabb állatok... De kitalálták, hogyan éljenek túl olyan táplálékkal, amely a legtöbb élőlény számára mérgező.
Nem isznak sok vizet, mivel a nedvesség nagy részét az elfogyasztott levelekből nyerik.
A koalák azért képesek bömbölő hangokat kiadni, mert olyan extra hangszalagokkal rendelkeznek, amelyekkel más szárazföldi emlősök nem.
Hosszú, éles karmaik vannak, hogy könnyebben tudjanak fára mászni. A karmolásnyomok alapján meg is lehet állapítani, hogy hol jártak.

A szalamandrák nedves, sima bőrű kétéltűek. Azok a szalamandrák, amik a szárazföldön élnek, az árnyékos, erdős területeken találhatóak meg.
Szívesen esznek rovarokat, pókokat, férgeket és csigákat. Néha még akár kisebb szalamandrákat is… Ajjaj!
Lábai nagyon rövidek, és a hasuk járás közben leér a földre. Emiatt nagyon lassan mozognak a szárazföldön.
A szalamandráknak nincs hangjuk. Kattogó hangjaikat úgy adják ki, hogy a testrészeiket egymáshoz dörzsölik – így szoktak egymással kommunikálni.
Még a szárazföldön élő szalamandrák is a víz közelében tartózkodnak. Olyan helyeken találhatók meg, mint a patakok vagy a tavak.
A szalamandrák megmentéséért most kell fellépnünk! Az élőhelyük elvesztése miatt rendkívül veszélyeztetettek.
Ők olyan nyálkás állatok, amiknek szükségük van a segítségünkre. Mivel a túlélésükhöz vízre van szükségük, így meg kell óvnunk az élőhelyüket.
Igencsak nyálkásak. A bőrüknek nedvességre van szüksége ahhoz, hogy életben maradjanak. Ha túlságosan kiszáradnak, akár el is pusztulhatnak.
A szalamandrák nem hallanak semmilyen hangot. De néhány szalamandrafaj a földet ölelve érzi meg a hangrezgéseket.
Ahhoz, hogy nedvesen tartsák bőrüket, nyálkát termelnek, amely teljes egészüket beborítja.